Az élet egy nagy társasjáték. senki nem tudja hová tartunk, csak megyünk egy olyan úton, amit egy felfoghatatlan valami kiszabott nekünk. Egyesek talán úgy hiszik, irányíthatják ezt a játékot, a tévedés esélyét teljesen kizárva. Talán nekik van igazuk. Vagy talán azok csinálják jól a dolgot, akik kizárva a tudatot, édes ösztöneik  kielégítéseként cselekednek. Ki tudja...

Én úgy hiszem(és most visszakanyarodnék az első mondathoz), hogy az élet egy nagy társasjáték. Bábuk vagyunk csupán, amit egy rendetlen gyerek szétdobált a szobájában. Bábuk vagyunk. Egy olyan társasjáték bábui, amit soha, senki nem nyerhet meg. És talán nem is kell. csak haladni egy megadott úton, hajszolni a végtelent, az elérhetetlen győzelmet. Vannak bábuk, amik párosan haladnak, és vannak, akik egyedül... Mert így fordult a kocka....