2014. május 28., szerda

A haldoklás első pillanata

"Megmodják kivel, hogyan, mikor ismerkedj. Ha nem így teszel, akkor olyan képet mutatnak rólad, mit megtörni nem tudsz és később talán már nem is akarsz. Olyan börtön ez, ahol érzed a szabadság édes illatát ami vonz, de ha elindulsz felé, nagyobb árat fizetsz mint a saját életed."

A főiskola első napján megismerkedtem egy lánnyal. Csinos, okos lánnyal, akit pillanatok alatt megkedveltem. Pillanatok alatt lett azon kevesek egyike, akivel szívesen töltöttem az időmet. Elvarázsolt személyisége, egyedisége és az a mindig mosolygó, ábrándos tekintete. Innentől fogva rengeteg időt töltöttem vele, és amikor kiderült, hogy azonos műveltségterületen vagyunk, próbáltam egyre inkább a közelébe férkőzni.
Tudják, a mai napig sokan azt gondolják, hogy egy nagyon bunkó, beképzelt ember vagyok, ám őt azonnal átlátott rajtam.
Sokáig Ő volt az, akire rá mertem bízni legnagyobb titkaimat, talán pont ezért. Időnként elgondolkodok, mi lett volna, ha nem így történt volna. Abban biztos vagyok, hogy teljesen más ember lennék, és a közelében sem lennék annak, amit elértem, ám pár napja az motoszkál a fejemben, hogy lehet jobb lenne?
Általában elhessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen értelmetlennek találom, de az igazat megvallva, ha tehetném, kipróbálnám. Érdekes lenne egy olyan világ, ahol a cselekedeteimet egy kicsit megváltoztathatnám, majd kockázat nélkül végignézhetném az eredményét. Hátha egyszer lesz rá alkalmam megírni.

Tisztelettel: A szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése