"Tudom, hogy dühös vagy, de meg kell nyugodnod. Ez már megtörtént, és nem lehet visszafordítani. inkább fogadd el és becsüld meg. Te ebből is tanultál, fejlődtél, érősebbé váltál. Ezek jó dolgok. Akkor inkább nem boldognak kéne lenned?"
Tisztelt Olvasók!
Tudják, én nem vagyok egy jó ember . Alattomos, sunyi, számító és elég intelligens. Talán az utóbbi a legrosszabb tulajdonságom. Ám bármennyire is gonosznak érzem magam, van lelkiismeretem, ami soha nem hagy nyugodni.
Egyszer részt vettem a szép magyar beszéd versenyen. Mindenképpen győzni akartam, ám már az elején sejtettem, hogy nem lesz semmi esélyem rá. Itt ismerkedtem meg valakivel, akit sokszor megbántottam már. Egy értékes, és csodás személlyel, akit bárki felismerhet, hiszen olyan kisugárzása van, amitől megolvad még a legfagyosabb lélek is. Habár nem látom a színeket, de azt tudom, hogy a szeme olyan volt, mint amikor egy nyári reggelen a fűszálon megülő vízcsepp tükrében megnyílik az ég. Mintha olvasna az emberekben, és boldogsággal szeretné megtölteni mindenki lelkét.
Remélem, hogy ha néha eszébe jutok, nem haraggal emlékszik rám.
"fényév tengere választ
már el és tova nem nyúz
csak húz gondolatom -mint
élet víg szava- hozzád"
Tisztelettel: A Szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése